3 havonta van egy 3 olyan nap, ami maga a pokol. Amikor G szájából elhangzik, hogy "holnap CT", amikor letudta a CT-t - és amikor az eredményre várunk.

Réges-régen, 13 éve megbeszéltük, hogy ha megvan az eredmény, nem hív, nem keres. Akár jó, akár rossz, este beszélünk - ha nem így lenne, megőrülnék. Ha azért hívna, mert jó az eredmény és egyszer nem hívna, akkor azért omlanék össze. Ha azért hívna, mert rossz az eredmény, és csak este mehetnék haza, hogy mellette legyek és együtt dolgozzuk fel a sokkot, akkor azért. Sehogy sem jó. Amíg a gyerekek kicsik voltak és én otthon voltam velük, együtt mentünk az eredményért. Úgy könnyebb volt. Most nem az.

Sokáig csak jó eredmények érkeztek. A gyógyszer dolgozott, semmi jele nem volt annak, hogy rezisztens rákocskák szaladgálnának a gyomra közelében. Nyugodtan készültünk mindkét lányunkra, nyugodt volt a terhesség, a kisbabás időszak. Minden tökéletes volt. Túlságosan tökéletes. Annyira, hogy felmerült a gyógyszer elhagyásának a gondolata. A mi döntésünk volt. Mondhatnánk, hogy hallgattunk az orvosokra, de ez nem lenne igaz. Kikértük a véleményüket - nemzetközi szinten is. Mindenki úgy gondolta, hogy hagyja abba, ha újra nőni kezd a daganat, újra elkezdi - és működni fog.

Nem működött. Gyógyszert kellett váltani - az se működött.

A CT-k körüli néhány nap azóta maga a pokol. Amíg csak a 2. gyógyszernél tartott, úgy éreztük, a 3. gyógyszer még ott van védőhálónak, az OEP sem volt gond, egyszer kellett csak kérvényezni, utána az orvos saját belátása szerint dönthetett róla.

A 3. vonalnál  ennek vége. Nincs több elérhető védőháló, az OEP 3 havonta dönt. Az orvosok azt javasolnak amit akarnak, a végső szó az OEP-é. Mi tudjuk, hogy a gyógyszer működik, 3 hét gyógyszer után 1 hét kötelező szünet jön, aminek a végén már komoly fájdalmai vannak - a daganat addigra aktiválja magát. Amikor elkezdi szedni a gyógyszert, 1-2 nap és vége a fájdalomnak. Ebbe az is belefér, hogy a daganat mocorog egy kicsit - elég egy kis rezzenés az immunrendszerben (pl. influenza, övsömör) és növekedni kezd - utána, ha megint beindul az immunrendszer, megint leáll. Kicsit nagyobbak lesznek ugyan a rákocskák, de az immunrendszer és a gyógyszer kéz a kézben csak visszatartják őket egészen addig, amíg újabb védőháló nem érkezik. Mi legalábbis most így látjuk a helyzetet.

CT. Előtte napokig gyomorgörcs - és mindketten struccpolitikát folytatunk. G kenut nézeget, hogy nyáron legyen mivel túrázni az Ipolyon, én vásárolni kezdek. A gyerekek így jutottak pénteken új ünneplőhöz, pólóhoz... Nem akartam tudomásul venni, hogy G aznap CT-n volt - amíg ő a gyerekeket lovagolni vitte, én vásároltam. Nem akartam tudni róla, hétvégén sem beszéltünk róla - helyette lenyomtunk egy csomó X-men filmet. Struccpolitika... 

Nem normális, hogy ennyire stresszeljek, G állítja, hogy ő egyáltalán nem izgult, tudta, hogy minden a legnagyobb rendben, de az előző gyógyszerszünet akkor is nagyon durva volt, az influenza is bejátszott, így majdnem két hétig táppénzen volt - pedig nem szokott lebetegedni. Úgyhogy most nagyon féltem. Tudtam, hogy 1-kor végez, úgyhogy max. 2-kor már kezében a lelet. 4 óra körül már biztos voltam benne, hogy baj van. Az utóbbi időben mindig felrúgta a régi megállapodást - ha jó volt a lelet, hívott, ha rossz volt, akkor nem. 

Egyszer csak megcsörrent a telefon - a nagylány ötöst kapott matekból, ugye láttam? Láttam, persze - ja, és a lelet is rendben, nincs érdemi változás.

Újabb 3 hónap haladék.

Az idegeim a padlón - azt hiszem megyek és veszek magamnak két új pólót.