Megint nőtt a daganat. Most írhatnám, hogy újra támad a rák, de ez marhaság lenne. A rák már 14 éve minden nap támad - a kérdés csak az, hogy mikor mennyit.

Most néhány mm-t. 2 daganatnál. A többi köszöni, remekül van, a gyógyszer blokkolja őket. Ez a kettő megpróbál lázadni. Ennél a rákfajtánál ez tipikusnak mondható. Kicsit növekszik, megáll, növekszik.. éveken át ez megy. Aztán vagy műtét, vagy újabb gyógyszer. Az elmúlt 14 év alatt volt, hogy szépen vegetáltak, olyan is volt, hogy őrült módjára nőni kezdtek - aztán a műtét után kiderült, hogy csak azért, mert elkezdtek szétesni. Ez egy ilyen rák. Kiszámíthatatlan - de mégis kiszámítható.

Nekünk, akik már 14 éve ebben élnek. A 14 év alatt ez a 3. gyógyszer - az első már nem segít. A második ki tudja... szerintem még működne, de a műtét után amikor az első nem működött, G-t a 3. gyógyszerre állították, és nincs visszaút. Stivargára - a Bayer gyógyszergyártól. Az a tuti. Elkezdte szedni, az alig néhány hét alatt hatalmasra nőtt daganat össze is ment egy kicsit. Utána növekedett. Utána leállt, utána összement, utána növekedett  - és ismét csak növekedett. Az a két darab. Néhány mm-t. A többi, ki tudja hány tucatnyi meg se moccan.

Az orvosa bepánikolt, a professzorral megírják a kérvényt, és szurkolnak. Ki tudja, mit lép erre az OEP. Ki tudja, ki ül az íróasztal mögött. Nem érti, nem is értheti, hogy ez egy ilyen rák. Nagyon ritka, nem igazán tipikus. Az időhúzásra játszunk. januárban az USA-ban már kezdik törzskönyvezni a legújabb gyógyszert. Azt, ami még azoknál is 50%-os túlélési arányt mutat, akikről lemondtak. Aztán jön a következő... legalább 10 klinikai kísérlet zajlik, de ez már itt a sarkon.

A gyógyszert 3 havonta kell igényelni. Az orvos elküldi CT-re, és ha úgy látja, hogy orvosilag indokolt, megírja az OEP felé a kérvényt. Ha azt látja, hogy a gyógyszer működik. Az OEP - vagyis az ember az íróasztal mögött- pedig dönt - ha kell, az orvos véleményét felülírva.

Élet - vagy halál.

A gyógyszert 3 hétig kell szedni - utána 1 hét szünet. Az 1 hét alatt komoly fájdalmai vannak, a rák terjed. Mindig félek amikor ilyenkor van a CT - szerintem rosszabbak az eredmények. Amikor újra elkezdi szedni, a fájdalom elmúlik, az élet szépen megy tovább. Élünk, dolgozunk, terveink vannak, gyereket nevelünk, mintha mi sem történt volna - 4 hetes ciklusokban.

Ha a gyógyszert nem kapja többet, nem tudjuk, mi lesz. Ha már egy hét szünet is ennyi fájdalmat jelent, és a daganat azonnal növekedni kezd, bele se merünk gondolni. Mint ahogy abba sem, hogy a többi rákocskát is csak ez a gyógyszer tartja vissza attól, hogy elszaporodjanak. Ha nincs gyógyszer, a 2db, havonta néhány mm-t növekvő daganatból több tucat hatalmas daganat lesz - és ennyi idő alatt még arra sem kapunk esélyt, hogy megpróbáljunk sebészt szerezni.

Mintha egy cukorbetegtől elvennék az inzulint csak, mert nem a legjobbak az értékei. Él, dolgozik, néha jobb - néha rosszabb a helyzet. Ha elveszik az inzulint, akkor viszont meghal. Biztosan. Esélyt sem kap, hogy egy, jobb fajta inzulinhoz jusson, vagy, hogy egy klinikai kísérletbe becsatlakozzon. Egyszerűen leírják, eldobják - megölik.

Az OEP azzal, hogy megtagadja a gyógyszert, kínhalálra ítéli.

Nem tudjuk, mi lesz. A gyomrom görcsben, próbálunk a nyaralásra koncentrálni. Azt senki nem veheti el tőlünk. Sátrazni megyünk a gyerekekkel....

29 éves volt, amikor diagnosztizálták. nem ivott, nem dohányzott, akkoriban diplomázott munka mellett - művész, és tanár - bár az utóbbit nem gyakorolja. Nem az ő hibája.

Közben pedig szurkolunk, hogy amire visszaérünk, jó hírek várjanak - és legyen annyi emberség az OEP ügyintézőben, hogy nem hoz olyan döntést, amivel egy, jelenleg teljes értékű életet élő erőteljes férfit, családapát visszavonhatatlanul halálra ítél.

Ez egy segélykiáltás... hátha... (olvassa valaki a Bayertől és beveszi egy klinikai kísérletbe, így az orvosa ajánlásának megfelelően a jövőben is kaphatja a gyógyszert...)