Amikor 13 éve G megkapta a diagnózist, nem volt kérdés, hogy első utunk az egyik, szerintem talán legprofibb, rákbeteg körökben jól ismert dietetikushoz vezet. Én már jártam nála, amikor apukám műtötték rákkal ő segített abban, hogy mi javasolt és mi nem kemoterápia közben, miért jó a hideg joghurt, ha hányingerrel küzd valaki és, hogy miért nem javasolt olyankor a kedvenc ételével meglepni. Gondoltad volna, hogy jó eséllyel egész életére elmegy tőle a kedve? 

Nála ez fel sem merült. A kemó ugyanis hatástalan, csak úgy, mint a sugárkezelés - úgyhogy maradt a gyógyszeres kezelés, a maga, kemóhoz képest nevetségesen elenyésző mellékhatásaival. Ez már valóban új dimenzió - célzott rákterápia, ami nem az egészséges sejtek pusztítása mellett működik, hanem célzottan a rákos sejtek szaporodását blokkolja. A Gleevec mellékhatásai (főleg a Stivargával összehasonlítva) nevetségesek voltak - egy kis fáradtság, némi gyomorgörcs, na meg a lényegében kötelező magas vérnyomás. Ennyi. Tényleg csak ennyi.

Elég hamar kiderítettük, hogy joghurtot csak órákkal később szabad enni, mert azt nem szereti a gyógyszer, a Grapefruit is tiltott gyümölcs lett. Egészséges életmód-mániások lettünk. Értsétek, ahogy mondom. Exrém szélsőségesen figyeltünk arra, mit ehetünk, mit nem. Többesszámban - mert nem hiszek abban, hogy ezt teljesen egyedül is végig lehet csinálni. Csináltunk egy több hónapos teljes "tisztítókúrát" - semmi cukor, semmi tejtermék, semmi tojás, csak egészséges ételek tömkelege. Követtük a makrobiotikus irányzatot. Kitiltottuk a tejet, felvágottakat - gabonahúson éltünk, kizárólag zöldfűszert használtunk. Vagyonokat hagytunk bioboltokban, biozöldség, frissen centrifugált céklalé, semmi feldolgozott étel. Édességnek kizárólag dió és méz, minden teljes kiörlésű. Volt otthon saját gabonaörlőnk, joghurtkészítőnk. Minden.

Nem mondom, tényleg jól éreztük magunkat - hittünk benne, hogy ez így jó, és, hogy kizárólag ez a megoldás kulcsa. Mi nem diétáztunk, hanem drasztikusan életmódot váltottunk. Így, visszagondolva, nagyon büszke vagyok magunkra. 

Nem vittünk be felesleges kalóriát, vegyszereket, finomított cukrot. Átálltunk a természetes tisztítószerekre, hihetetlenül környezettudatossá váltunk. Még a Pránanadit is kipróbáltuk. A leletek tökéletesek voltak, és ami a legérdekesebb, egy idő múlva már nem is hiányzott a finomított cukor és a fehérliszt. A lelkiismeretünk is tiszta volt a "zöld" életmód miatt. Nem néztünk este horror filmeket, nehogy megzavarja a nyugodt alvást, meditáltunk, kiiktattuk a hálószobából a TV-t.

Aztán persze jöttek a gyerekek. Nálam még az első terhesség alatt jött a terhességi diabétesz, kőkemény diéta - amit én lelki terrorként éltem meg. Addig is egészségesen éltünk, így tudtam, hogy simán tartani fogom a vércukorszintem, így a legnagyobb kínszenvedést az okozta, hogy túl kevés szénhidrátot vittem be a túlságosan is tudatos életmód miatt - mert szénhidrát nélkül is van élet. A gyümölcs sajnos kiverte a biztosítékot, így elég hamar komolyan hiányozni kezdett - először csak a gyümölcs, majd ezt követően lassan a cukor is. Az orvosok voltak a hab a diabetikus tortán. Az egyik jó nagy pesti egyetemi kórház egyik női diabetológusához kerültem, aki velem kiabálva pirossal húzta át a naplóm, mert nem tettem bele összeadásjeleket és nem írtam le pontosan, hogyan is jött ki a végeredmény. Csúnyán összevesztünk, de mivel a cukrom és minden létező értékem tökéletes volt, nem talált fogást rajtam, így inkább elengedett. A diéta és rám akkoriban egyébként is jellemző önkontroll, napi sokszori cukorellenőrzés maradt - az orvosok mentek.

Mondanom se kell, hogy a nagylány születése után amikor hirtelen lerázhattam magamról a hatalmas felelősséget, minden összeomlott. Rászoktam a kávéra, mindegy volt mit eszek, csak cukor legyen benne - és ez G-t is magával rántotta. Próbáltunk persze továbbra is mindenre odafigyelni (már csak az anyatej miatt is), de az azelőtt megszokott fegyelmezett életmódunk csúfos véget ért - és azóta se tért vissza. Igény azóta is lenne rá, de a régi, jól bevállt életmód egyszerűen nem megy. 

Voltak persze időszakok, amikor megfogadtuk, hogy na akkor majd megint,  de mostanra be kellett látnunk, hogy nem megy. Nem ezen múlik. Kicsi dolgokra odafigyelünk, egy átlag ember cukorbevitelének a töredékét esszük, a nagy átlaghoz képest még mindig tényleg ezerszer tudatosabban élünk. 

Tavaly persze majdnem meghaltam - a lelki teher rejtélyes, tudományos szempontból megmagyarázhatatlan, ám mégiscsak kézzel fogható fizikai formát öltött. Persze G hívta az ügyeletet, én magamtól még orvoshoz se mentem volna, pedig nagy volt a baj - de annyira megszoktam, hogy nekem nem lehet bajom. Majdnem 3 hónapig tartott a gyógyulás, aminek a végére persze G is bezuhant, a kórházi látogatások és a tehetetlen aggódás megtették a hatásukat. A rák persze megérezte a pillanatnyi gyengeségét és újra támadásba lendült. 

Ehetett volna amit csak akar, abban a pillanatban már mindegy lett volna. Alapjában véve továbbra is nagyon odafigyelt az életmódjára, továbbra sem evett össze-vissza, szedte a csodagombát is - de a lélek sokkal érzékenyebb annál, hogy egy kis étel kiegyenlítse a bajt.

Persze mi is tudjuk, hogy a bélflórának mekkora szerepe van az immunrendszer fenntartásában, a bélflórára pedig komoly hatással van az étrend. Valami rombolja, valami támogatja. A jó bélflóra létfontosságú, nélküle tényleg nincs jól működő immunrendszer. A megfelelő étrend a mellékhatások leküzdésében is segít, a gyógyszerek miatt eltűnő ásványi anyagok is pótolhatók vele, a rosszul megválasztott étel pedig a gyógyszer hatását is befolyásolhatja, azt csökkentheti, vagy túlságosan felerősítheti. Létfontosságú, hogy aki beteg, az alaposan átgondolja, mit eszik. 

Stabil lelki háttér nélkül viszont ott ette meg a fene az egészet. 

Gyorsan összefoglalnám, mik voltak a kedvenc "szuperélelmiszereink" a Gleevec mellett amíg el nem kanászodtunk - épp ideje visszatérnünk az alapokhoz:

- dió, szezámmag, tökmag, mandula: jó kálcium, magnéziumforrások

- joghurt: fehérje, kálciumforrás, emellett könnyen emészthető, jót tesz a bélflórának

- mindenféle olajok, pl. sárgabarackolaj, dióolaj

- teljeskiörlésű kenyérfélék: nagyon jó rostforrás (mi azóta rászoktunk a királybúzára - kedvenc gabonafélénké vált)

- mesterséges adalékanyagoktól mentes élelmiszerek,  semmi nátrium glutamát (a Vegeta tabu!)

- cékla: elvileg a májat méregteleníti, segít abban, hogy ne tapadjanak meg a májban a rákos sejtek - elvileg persze - ártani nem árt

- kukoricadara: még a dietetikus javasolta a vízben, mazsolával összefőzött kukoricadarát túróval, mint egy, könnyen emészthető, de mégis egészséges puliszkaszerű ételt. Tényleg működik - tényleg finom :)

- sajtból a túrószerű sajtok a nyerők (minket ez sajnos már nem tart vissza, mindenfélét eszünk)

- Tej: nagyon kevés fogy nálunk, éveken át gabonaitalokon éltünk - a reggeli KV viszont jó ideje szent és sérthetetlen, és sajnos hosszú-hosszú évek tapasztalatával a hátunk mögött kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a cappuccino mégiscsak tejjel az igazi

- étcsoki minden mennyiségben  

- felvágott, kolbász helyett gabonahús, gabonafelvágott (itt sajnos elkanászodtunk, de arra most is figyelünk, hogy ha veszünk valamit, az kevés, de prémium minőségű legyen)

 - a lekvárokat azóta is magunk főzzük - minimális cukortartalommal persze, mirelitt meggy is mindig van otthon

- semmi üdítő, rostos italok kizárólag higítva - de inkább egy kis citromos víz.