Kényszeres rohangálás, menő-manó komplexus, mérgezett egér effektus... nem is tudom mi van még. Van, amikor az ember egyszerűen bedilizik, annyira mehetnéke van. Viszket az agya, annyira igényli a stimulációt, a zajt, az embereket, a tömeget, a történéseket, a színeket, a fényeket. Amikor bedilizik, ha otthon kell ennie, ha nem érik vizuális ingerek.

Na ez két 7/24 gyerek mellett komoly kihívás. Amíg kicsik voltak, felpakoltam őket és mentünk. Mindig volt valami érdekes program. G ezt jól viselte. Ő inkább introvertált volt, igazából idegesítették az emberek. 60+ emberrel dolgozott együtt napi szinten, meg ott volt a tömeg a koncerteken, neki ez teljesen elég volt.

Az elején amíg csak ketten voltunk nem is volt gond, mentünk ide-oda. Aztán már nem annyira, főleg amikor a gyerekek is lettek. Néha megőrültem, annyira mehetnékem volt. Pont emiatt hamar kialakult, hogy én simán felpakoltam a gyerekeket és mentünk. Ha hármasban, hármasban. A kisebbik 5 éves is alig volt amikor először Muzejezett. Imádta, meglepően jól bírta. G pedig az éjszaka közepén felszedett minket. Volt, hogy hajóval mentünk Esztergomba, a zseblámpás várbejárás után Szlovákián át az éjszaka közepén autóval jött értünk. Vezetni szeretett. Ez mindenkinek szuper volt így, a gyerekek sem érezték, hogy nincs velünk, mert a programokat együtt zártuk, sokszor együtt ültünk be a végén enni valamit. 

Mostanra megnőttek a gyerekek. Egy 17 évest már nem pakolhatok fel csak ha lefizetem. Egy 15 évest még talán. Úgyhogy mostanában egyre gyakrabban egyedül megyek. Pontosabban nem pont a gyerekekkel.

Nem tudom. Nem tudom mikor van az a pont, amikor önző vagyok és sérülnek a gyerekek, mert nekem mehetnékem van, mikor van az a pont, amikor én, mint anya, mint nő sérülök, mert nem marad idő magamra. Érzékeny az egyensúly.

Kicsit úgy érzem, hogy az elmúlt 21 év egyáltalán nem rólam szólt. Elvesztem valahol a térben. Be kell pótolnom. Nem zajos programokról beszélek, a nagy zenei fesztiválok, hatalmas koncertek nem vonzanak. A kultúra, kiállítások, kicsit spirituálisabb dolgok, kicsi zenei programok annál inkább. 

Egyébként köszönöm, egyben vagyok, rendben vagyok, jól vagyok, talán kicsit boldog is vagyok. 

A táncmeditáció segít egyben tartani magam és  megtartani az egyensúlyt ...

Téged mi tart egyben?